Az immunrendszer zavarai az anyagcsere hibáiból fakadnak

Mit tud egy ember az immunrendszer működéséről, és annak zavarairól?

Az immunrendszernek ATP-re, vagyis energiára van szüksége (oxigénre) ahhoz, hogy enzimeket termeljen a sejteken belüli fertőzések leküzdésére.  Ön fel tudná sorolni az enzimek neveit, egykori tanulmányai alapján? Mivel, különösképpen, ezzel nem igen törődtünk, mert nem is volt arra szükségünk, legalábbis ezt gondoltuk, így mindig helyettünk valaki más oldotta meg, ehhez kapcsolódó problémáinkat, mint például a betegségekhez igazodóan az orvos. Pedig ahhoz, hogy elkerüljünk egy betegséget, nem feltétlenül mindig kell orvos, vagy kórházi kezelés.

Mégis arra gondolva, hogy az egészséggel kapcsolatos problémáinkhoz kacsolható ismeretek, talán mégis segíteni tudnak.

Ha egy kicsivel behatóbban tanulmányoznánk a sejtek védekező enzimjeinek szerepét, jobban támogathatnánk az immunrendszert. Ezek az enzimek, amelyek a testünkhöz tartoznak, ásványfüggőek, és ez a függőség az összekötő láncszem minden betegség így a rákos folyamat és az ásványianyag-hiány között. A földben termett zöldségfélékben már hiányosan van jelen, vagy a földből teljesen hiányoznak ezek a nyomelemek.

Az immunsejtekről:

Ezek a sejtek a csontvelőn belül termelődnek, és az ér- valamint az immunrendszer szállítja azokat. Minden egyes ilyen sejtnek van neve, de azokról a kulcsfontosságú enzimekről nem esik szó, melyek a sejtekben termelődnek, hogy megvédje a sejtjeinket az idegen enzimek támadásaitól.

A táplálkozásunktól nagymértékben függ, hogy milyen immunrendszert építünk fel magunknak. Nagyon függ attól, hogy mennyire szennyezzük be testünket. Ha vércsoportunk szerint válogatjuk össze táplálékainkat, nagymértékben igazítjuk azokat sejtjeink igényéhez, akkor nagy lépést tettünk egészségünk megőrzése érdekében.

Ha nem így teszünk, akkor ammónia-toxicitást okozhatunk magunknak, lehet, hogy nem azonnal észleljük, de ez biztosan be fog következni, amely egészségünkben súlyos károk okozásával jár. Az ammóniamérgezés leállítja az ATP termelést, megbénítja az immunrendszer működését, és lehetővé teszi a mikrobák burjánzását. Számos idegi eredetű, úgynevezett autoimmun betegség oka is, valójában az ammónia toxicitás.

Vizsgáljuk meg közelebbről, milyen hatással van szervezetünkre az ammónia.

Az ammónia szerkezete közönséges gáz (képlete NH3) egy nitrogén-és három hidrogénatomból áll. Az ammónia könnyen oldódik a vízben, ammóniumot (NH4) hozva létre. A víz és az ammónia, két hasonló anyag. Az ammónia fizikai szerkezete és kémiai sokoldalúsága megegyezik a vízével, az ammónia azonban reaktívabb. Az ammónium képes hidrogén felvételére élő idegszövetből, valamint az enzimfunkció megzavarására. Ezért lehet az ammónium annyi háztartási tisztítószer összetevője, és ezért olyan káros az emberre.

Ha az ammónia felhalmozódik az élő szervezetben, akkor elpusztítja az enzimeket, megtámadja az idegeket, és így elfoglalja a víz helyét. Az ammónia gyakorlatilag megszünteti az életet, jóllehet ő maga is az élet egy mellékterméke. A halak kopoltyúkon keresztül választják ki az ammóniát.

2.

Ha az ammónia szintje túl magasra emelkedik az akvárium vízében, a halak elpusztulnának ammónia  mérgezésben. A rákbetegek tünetei között gyakran szerepelnek az ammónia-toxicitás tünetei, például a zavarodottság és a letargia. Az elmélet mely szerint az ammónia-toxicitás az ATP termelés csökkentésével szellemi kimerültséget idéz elő, szintén bizonyítást nyert. Az ammónia számos nitrogén tartalmú vegyület közönséges metabolitja, mely a bioszintézisben nitrogénforrásként vesz részt. A túl magas ammóniaszint azonban rendkívül toxikus. Valószínűleg az agy a legérzékenyebb a nagy mennyiségű ammóniára. A vércsoport szerinti étrend azért is fontos, mert azok termékek sejtjeinkhez igazodnak, és a fogyasztásuk mértékét, csak a szükséges és indokolt mennyiségben fogyasszuk.

A vastagbél tekintélyes mennyiségű ammónia forrása, feltehetőleg a nitrogéntartalmú, vörös hús fogyasztása végett, mivel a bomlása által elég sok tárolódik szervezetünkben, beleinkben, főleg akkor, ha nem az igényünk szerint fogyasztjuk azokat a szükséges, és elégséges mértékben, hanem úgy, ami belénk fér. Egy 70 kg-os embernek a napi állati fehérje igénye nem több,  mint 5,6 dkg.

Az a mennyiségű ammónia felszívódik a kapukeringésbe (májhoz haladó fő vénába kerül), de normál körülmények között a máj által hamar kikerül a vérből. Májbetegség esetén ez a májfunkció gyengébb lehet, ez esetben az ammónia koncentráció a perifériás vérből toxikus szintre emelkedik. az ammónia mérgezés egyes betegeknél valószínűleg szerepet játszhat a hepatikus kóma kialakulásában. A „hepatikus kóma” oka az ammónia-toxicitás, melyet az étkezési fehérjék bélbaktériumok általi bomlása, valamint a béltraktusba ürülő folyadékokban lévő karbamid idéz elő. ez az ammónia közvetlenül a májkapuerekbe szívódik fel, a kapuvénás vér a máj artériás vérével keveredik, a máj szerkezeti egységei szintjén, a májlebenykékben. Az ammónia-toxicitás közvetlenül hepaticus kómához (májkómához), vagy eszméletvesztéshez vezethet, a vérben fellelhető toxinok miatt.

A májkóma és a rák összefüggésbe hozható a rossz májfunkcióval, mivel a mérgekkel teli máj nem képes elég gyorsan lebontani az ammóniát, hogy még időben elejét vegye az ammónia-toxicitásnak.

A megfelelő fehérjékkel és ásványokkal kiegészített, kiegyensúlyozott étrend fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Ha meggondoljuk, hogy a vérfehérjék jelentős ammóniaforrások lehetnek, amennyiben a szervezetben bárhol erjedés zajlik. Ezen felül a véráramban lévő parazitikus lárvák szintén potenciális ammónia-toxicitás források. Ez az oka annak, hogy a rák a vezetékekbe és tárolóedényekbe, vagy porc-és csonttörésekbe folyó belső vérzésből indul ki.

Milyen összefüggést látunk a véráramban lévő lárvák és paraziták és a rák között?

Ha a táplálkozásunkból olyan mennyiségű ammónia többlet kerül a szervezetünkbe, ami mérgező, akkor a szervezet cinkkészlete kimerül, az immunrendszer legyengül.

A cink a védekező enzimek számára nélkülözhetetlen ásványi anyagok egyike. Amikor a parazitáknak sikerül kikerülniük az érrendszerből, belső vérzést okozhatnak, melynek során a vér a tárolóedényekbe és vezetékekbe folyik, de akkor is, ha  megsérül a szövet.