A paleolit táplálkozás és a vércsoportos táplálkozás közötti különbség.

Miért kell  megvonni a különbséget a paleolit táplálkozás és a vércsoportőseink táplálkozásáról? Azért, hogy választ kapjunk a szakaszosan kialakuló vércsoportőseink természethez igazodó életéről, alkalmazkodását a körülményekhez mind szükségletei, mind igényei alapján. Mindenképpen a képzeletünkben kell magunk elé vetíteni az ősemberről azt a képet, amelyet a saját korában megélhetett, azt hogyan, milyen körülmények között tehette!

Hogyan tudjuk elképzelni azokat a mindennapokat, amelyeket azzal töltött el, hogy megszerezze a saját és utódjai táplálékait, valamint a közösségét is. Azt hiszem, hogy ebből azt is érzékelhetjük, hogy nem minden gyökér, fű, vagy a fakéreg egységesen volt egészséges minden ember számára. Szinte minden alkalommal, amit a saját élelmiszereként magához vett, tulajdonképpen a saját eledelével is ismerkedett, tesztelt, még akkor is, ha az teljesen új volt számára, de esetleg az lesz majd a véglegesen jó, és a tényleges valódi, sejtjeihez igazodó tápláléka. Éppen ezért valószínűsíthető az, hogy az általa fogyasztott magok, bogyók fakérgek, gyökerek, rovarok alkalmanként lemérgezték, fertőzték, halálukat okozták, vagy egészségüket növelték. Ha most visszagondolunk őseink táplálkozására, akkor mondhatjuk azt is, hogy a mi eledelünket is vércsoportjuk szerint tesztelték, ami a mai napig is működik az anyagcserénkben, immunrendszerünkben.

Az úgynevezett (Paleolit) táplálkozás a nevében, jellegében ősi. Sajnos, ez is úgy lett ismert, mint az egyemberes táplálkozás és ezen belül szab korlátokat. Amit a jelen ismeretek alapján a Paleolitről tudni vélünk, eltér a vércsoport őseink táplálkozásától, nem adja meg a vércsoportok szerinti táplálkozási igényt, szükségletet, és mint ilyen, több tápanyagtól fosztja meg a szervezetet. Hosszútávon nem működhet jól. Miért? Azért, mert minden egyes különböző vércsoportú ember a vérében hordozza a szükséges biokémiai igényt, a lekódolt táplálékokat, test-saját enzimeket, de ha nem azokat kapja meg, ami a sajátja, akkor az örökölt anyagokból hiányt szenved, vagy ha többet kap olyat, ami nem az ő vércsoportjához tartozó tápanyag, akkor pedig kárt okoz.

Szeretném megemlíteni a vércsoportok kialakulását. Ez több ezer év alatt jött létre, ha hisszük, ha nem. Végtére is 1900-1902 között ismerte fel Dr. Karl Landsteiner osztrák származású amerikai orvos.

A vércsoportok kémiai szerkeze, amelyek a „0” vércsoport esetén csak a fukóz nevű cukor kapcsolódik. A vércsoport korai felfedezője azért nevezte el „0”-nak, mert nincs valódi „antigén”.

Akkor hogyan jellemezhetőek a vércsoportok?

„0” vércsoport= Fukóz cukor

„A” vércsoport= Fukóz cukor+N-acetil-galaktóz-amin kapcsolódik hozzá

„B” –vércsoport= , Fukóz cukor+D-galaktóz kapcsolódik hozzá.

„AB” vércsoport=Fukóz cukor+N-acetil-galaktozamin és D-galaktóz kapcsolódik hozzá.

Vércsoport-antigénünk nem sajátnak tekinti a többi vércsoportot, olyannyira, hogy genetikai programunk része a rendkívül hatékony antitest-termelés minden más vércsoportú vér ellen, illetve az idegen vércsoport-antigéneket hordozó ételek és mikroorganizmusok ellen.